Nemeszisz (Harry Hole 4.) 89% 598 csillagozás

Sokkal jobb élmény volt szerencsére, mint a Vörösbegy.
Az elejét szinte hihetetlen ütemben olvastam, aztán a könyv háromnegyedénél nagyon elakadtam. Váratlan problémaként merült fel, hogy bármikor amikor a kezembe vettem, 3-5 oldal elolvasása után elaludtam. Egyszerűen nem bírtam nyitva tartani a szemem..:D
Emiatt úgy gondolom, hogy nem kellett volna ennyire hosszúre nyújtani, mert sokat vesztett a kezdő löketből. A 4 csillagot megérdemli, érdekes bűnténnyel volt dolga a nyomozóknak. Talán egyszer Harry Hole-t is megkedvelem.

„Nem az a legrosszabb, amit egy ember ellen elkövetethetsz,hogy elveszed az életét, hanem ha elveszed tőle azt, amiért él.”

Az előző részekről elmondható, hogy nagyon hullámzóan hatottak rám.
A legtöbb esetben nem zavar, de a mostani kötet rávilágított arra, hogy mennyire jó is lehetne.
Az eddigiek alapján nem volt nagy elvárásom, de nem szeretek sorozatokat félbehagyni.
Ezért, ha már volt lehetőségem, gondoltam egy olvasásnak jó lesz.
És milyen jól gondoltam.
Nem csak lekötött, de izgultam, jól szórakoztam, és végre többször is felkacagtam.
Persze ez a humor inkább fekete, mégis értettem és kellően hatott rám.
Az események energiával teltek, sokkalta jobban élveztem az olvasást,
Persze a hangulata sötét és elég feszes a tempó, de erre volt most szükségem.
Nagyon örülök, hogy egy ilyen javulást tapasztaltam.
Remélem a következő rész is hasonló lesz.
Egy olvasásnak tökéletesen megfelelt.

Végre itt van, befutott, szereleeeeeem! Úgy voltam vele, hogy az egyszerűen nem lehet, hogy én eme kedves norvég úr könyveit ne szeressem. Elolvastam egyet, nem. Még egyet, nem. Harmadik, nem. És bumm, a Nemeszisz betalált, úgyhogy öröm és bódottá!

De, a személyes kirohanás után azért a könyvről is. Ha svéd lenne, azt mondanám, hogy ebben a könyvben annyi csavar volt, hogy az IKEA is megirigyelhetné, de norvég, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy minimum egy nagyobb barkácsüzlet készletével felér. Amikor azt hittem rájöttem, kiderült, hogy nem. Mikor már ők voltak úgy vele, hogy rájöttek, kiderült, hogy az sem. Az első igazán izgalmas Hole történet volt számomra, és nagyon várom a folytatást. Szerencsére a következő két rész is a polcomon van.
Rakel, az új karakter nekem nagyon szimpatikus, remélem sokáig fogja húzni, de ezt Nesbønél sosem lehet tudni sajnos. :D Az előző részben meginduló eseményszál itt tovább folytatódik. Nem tudom, mikor kerül pont a végére, de szorul a hurok patkánykánk nyaka körül, és nagyon várom a végkifejletet!

Nesbø egy rendkívül intelligens ember, ez látszik a könyvein, a bűnügyek levezetésének logikáján. Mit ne mondjak, örülök, hogy végül nem lehetett focista, és szerencsére, úgy néz ki, végül nálam sem rúgott kapufát!

Nesbo sikerének egyik titka, hogy fordulatos bűnügyi regényeiben társadalmi jellemzőket, mondanivalókat is taglal. A Nemeszisz például az Észak-Európában élő cigányok gondolkodásába, moráljába enged betekintést. A másik oka a szimpatikus, saját emberi hibáival is küzdő nyomozó alakja, akit Harry Holéban alkotott meg a szerző, s akinek szerepléseit a Nesbo könyveiből akár csak egyet is ismerő olvasó újra és újra várja.
Itt egy egyszerűnek és simának induló bankrablás tettesének váratlan gyilkossá válása és kiléte az egyik megoldandó feladvány, amely mellé társul a nyomozó-főtiszt egy régi barátnőjének halála, amit az ismeretlen elkövető fondorlatos módon Harry Hole nyakába kíván varrni. S hogy ne legyen elég, a néhány hónapja elvesztett volt társának halála ügyében is nyomasztja a kinyomozatlanság, azaz a tisztázatlanság. E három rejtély megoldási mozzanataiból mixelt cselekmény varázsolja az olvasót e könyvben a messzi északi Oslo világába, ahol az esendő, alkoholproblémával is küzdő nyomozó a rejtélyek lépésről-lépésre való feltárása mellett családját is igyekszik megtalálni. Szerencsére, vannak , akik hisznek neki és segítenek…
Nagyon tetszett!

A korábbiaknál mintha többször kaptam volna a jó Jo Nesbøt logikátlanságon. De juszt se fogok fanyalogni, mert a norvég grafomán rém ravasz módon változtatott receptjén: változatlan izgalom, csökkenő logika, növekvő humor. Politikusok például tanulhatnának tőle egy kis konyhaművészetet, mert amit ők általában előadnak, abban nincs sem logika, sem izgalom, humor meg főként nincs. Nem csoda, hogy közepes képességű krimiírók is lekörözik őket, nemhogy Nesbø. Harry Hole mára már egyébként is olyan önálló márkanévvé nemesült, amivel felcímkézve még hosszú ideig el lehetne adni bármilyen vackot. Tévedés ne essék, ez a könyv nem ebbe a kategóriába tartozik, pusztán az orrom alatt dörmögöm itt, hogy több humor, kevesebb logika. De a humort én egyébként is végtelen mennyiségben képes vagyok fogyasztani. Az egyetlen igazán fájó pont nekem a következő mondatból adódott:
„Josef mesélte, hogy Magyarországon egy cigány robbantómester családja a megmaradt dinamitot a koporsóba dugta, és a levegőbe röpítették az egész krematóriumot.”
Még mielőtt valaki a cigány robbantómestert kifogásolná, elárulom, hogy 1989-90ben ipari robbantási munkákon dolgoztam, s az egyik nagyobb munkánkban a hadsereg két műszaki tiszthelyettese segített be. Az egyik őrmester egy huszas éveiben járó cigány fiú volt. Ennyit a cigány robbantómesterről. Amin valójában elhűltem, hogy Nesbø milyen lazának képzeli a magyar szabályokat a robbanóanyagokra vonatkozóan. Én viszont biztosíthatok róla mindenkit, hogy az erre vonatkozó szabályok máig sem puhultak fel annyira, hogy ez megtörténhessen. Sőt, szerintem sehol Európában nem történhetne ez. A cigány szokások ábrázolásával is szkeptikus vagyok, bár erre vonatkozóan semmi konkrétumot nem tudok felhozni. Noha gyerekkorom óta számtalan cigány barátom van, ezen a téren ők sem tudtak nekem érdemben segíteni, mert mi mindannyian egy olyan szerencsés város szülöttei vagyunk, ahol sohasem alakult ki egy gettó, minek folyományaként valamennyien sikeresen asszimilálódtak . De ez nem Nesbø érdeme!
A regényért viszont őt illeti a köszönet.

Ez a második Hole-könyv, ami a kezembe került. Az első rész kifogott rajtam, nem bírtam elolvasni.
Na de ez … Izgalmas, fordulatos, csavar csavar hátán, már mindenki gyanús, még az is, aki nem lehetne. Megmondom őszintén, én mind a két ügy megoldásán meglepődtem. A harmadik gyorsan le lett zárva, hatékonyan.
De szívesen bemostam volna egyet-kettőt a Hercegnek. Remélem, a következő részben már pont kerül az ügy végére.
Most még a történelmi ismertető sem zavart, pont annyi volt, hogy érdekesebbé tegye a történetet. Mennyi különböző és mégis hasonló sors, testvérpárok, bosszú, önzés, látszat.
Raskol hatalmas figura, remélem, a későbbiekben is találkozunk még vele.
Biztos, hogy folytatom kapcsolatomat Hole főtiszttel :)

Egyre jobbak a sorozat kötetei, és a főszereplő is egyre szimpatikusabb.
Tetszett, hogy ennyire érzékeny témához ennyire jól is lehet hozzányúlni, főleg egy krimi keretein belül. A téma mellékszereplői jól kidolgozottak, erősítik és cáfolják is a cigányok európai sztereotípiáit.
A nyomozás fordulatos és izgalmas tempójú, nem vagyok benne biztos, hogy a nyomok, amik a megoldáshoz vezetnek, nem szándékosan ennyire nyilvánvalóan vannak a könyvben, nekem mindenesetre semmit sem rontott az élményen az, hogy az egyik ügy megoldása már a kötet kétharmada körül teljesen nyilvánvaló volt.

[négy és fél hibás neon]

„A mosoly úgy vibrált, mint egy hibás neoncső.”

Bosszú – ez a vezérfonala a norvég krimikirály Hóember-t követő krimijének, és persze nem hagyja ki az konyhafilozófiai szintű fejtegetéseket sem, miszerint az állam is erre az érvrendszerre épül, csak épp mederbe terelte a hetedizigleni bosszú elvét, egészen a – Nesbonál szintén szokásos – lélektani extremitásokig (senki nem normális, csak egyesek ebben is kilógnak a sorból).

Az itt soron következő Harry Hole-történet ismét egy sokfonatú krimiszál, jól elhelyezett csavarokkal, Harrynk ismét iszik, de helyén van az esze, a múltkor azt írtam, nem igazán „okos” (az a lelőtt kolleginője volt), úgy értettem, nem egy tanult ember, de megvan a magához való józan esze – és nem bízik senkiben.

Két érdekes mellékszál van még, egyrészt a rossz zsaru története a befejezéséhez látszik közeledni, a másik, sokkal látványosabb pedig a cigányságé, a cigánymaffiáé, nem érdektelen, még ha kissé fantasztikus történet kerekedett is ki belőle.
Azért a fél pont levonás, mert kissé sűrű, túl körmönfont, és… hogy ne bízza el magát a jó öreg Jo.
(2011 k.)

A legjobb kezdéssel indultunk neki a könyvnek amivel mostanában találkoztam,de gyorsan megtört a varázs:(.
Nagyon csavaros történetet akart összehozni Nesbo,annyi szálon indultunk el az elején ami teljesen belasította a cselekményt, és kb a feléig 1-2 fejezettől eltekintve,unatkoztam.Utána kicsit javult a helyzet,de aztán a végét megint untam.
Pedig a Vörösbegy után olyan bizakodó voltam…
Ez a könyv, a sorozat eddigi leggyengébb darabja ,amire a legnagyobb jóindulattal sem tudok 4 csillagot adni.
De nem vagyok teljesen elkeseredve,mert úgy láttam hogy a Boszorkányszög megint jó lesz:)

Egyre jobban szeretem Nesbot, ez a regénye is arra sarkall, hogy a sorozat minden részét elolvassam.
Most a szerző 2 párhuzamos esemény bonyolultságába vonja be az olvasót, egy bankrablásba, és egy gyilkosságba. És most “ akasztják a hóhért “ esete áll fennt, hogy Harry az áldozattal , volt szerelmével töltötte az ominózus estét. Hogy mászik ki ebből kedvenc nyomozónk?
A bankrablás vonala is tetszetős, alkudozni, játszmázni egy agyafurt elitélttel, számomra az egyik legnagyobb izgalmas vonalt testesíti meg.
Ami egy kis plussz, hogy a roma kultúrába is ad egy kis betekintést.
Ebben a kötetben Harry magánélete, alkoholproblémája is megvan a színfalak mögött, ezáltal így Harry lélektani fejlődését is nyomonkövethetjük.